A nagyenergiás nehézion-fizikában a fizika számos ága talál alkalmazásra ezért az ebben az irányban végzett kutatások is igen széles témakört ölelnek fel. A kutatási irányok a klasszikus és modern termodinamika, hidrodinamika és kvantumelmélet alapvetőbb fogalmaitól kezdve a perturbatív és nem-perturbatív kvantumszíndinamika, nagyenergiás magfizika, hadronizáció és hadron fenomenológia területeire terjednek ki. Az eredmények a legnagyobb nemzetközi kísérletek (pl. CERN-LHC, BNL-RHIC) méréseinek értelmezéseihez, illetve a tervezett új berendezésekben (GSI-FAIR, Dubna-NICA) várható jelenségek előrejelzéséhez járulnak hozzá, továbbá elősegítik a korai univerzum folyamatainak és a kompakt csillagok belső szerkezetének megértését.

Az elméleti kutatásokban számos nemzetközi csoporttal sikerült együttműködést kialakítani, mint a Goethe Intézet (Németország), LBNL (USA), CCNU (Kína), UNAM (Mexikó) vagy ERI (Japán).

A csoport főbb kutatási irányai a következők:

 

Perturbatív és nem-perturbatív QCD

A RHIC és LHC részecske-korrelációinak értelmezése kezdőállapotbeli gluonok fékezési sugárzása által keltett nem-Ábeli hullám interferenciákkal. Ez a modell nagyon hasonló eredményeket ad a szokásos végállapotbeli egyensúlyi ideális folyadék modellel, de még nyitott kérdés, hogy melyik folyamat dominál proton-proton és melyik nehézion ütközésekben.

A rapiditás spektrumokban megfigyelhető Bjorken- illetve Landau skálázáshoz hasonló effektust sikerült demonstrálni egyetlen lassuló töltás által kibocsájtott foton mezőben, miközben a transzverz spektrumon az Unruh-effektushoz hasonló hőmérsékleti effektust sikerült kimutatni. Ezen módszer és a hidrodinaikai modellek közötti eltérés nagy transzverz impulzus esetén észlelhető csak.

 

Új termodinamikai megközelítések

A Tsallis-Pareto eloszlások nehézion-fizikai spektrumokban való megjelenését sikerült összekapcsolni a rögzített energia mellett történő részecskeszám fluktuációkkal és az eloszlások q-paramétere is összefüggésbe hozható volt a részecskeszám statisztikai jellemzőivel.

Általános rendszerekre a q paraméter a hőkapacitással és a hőmérséklet várhatóértékével hozható kapcsolatba, és bár 1-től eltérő értékeire a Bolztmann-Gibbs entrópia nem-additívvá válik, egy megfelelő módosított változatával visszanyerhető az additivitás. Az általános q-entrópia formula pedig speciális esetként tartalmazza a Tsallis, Rényi és Boltzmann-Gibbs-Shannon kifejezéseket.

A klasszikus elaszticitásban vizsgáltuk a termodinamika alapelveinek szerepét és levezettük, hogy a lokális egyensúlyban levő viszkoelasztikus testek alapvető építőkockája az úgynevezett Kluitenberg-Verhás test. Ezzel az elasztikus hullámok diszperziójának és csillapodásának leírására nyílnak új lehetőségek, amelyek a szeizmológiában alapvető jelentőségűek.

 

Publikációk:

 

Publikációs lista:

Magyar Tudományos Művek Tára

Publikációs listák az inspire adatbázisból:

Kevesebb, mint 10 szerzős cikkek kollaborációk nélkül

Hivatkozásösszesítő

 

Cikk lista, kollaborációs publikációkkal együtt

 

Hivatkozásösszesítő, kollaborációs publikációkkal együtt